Hányadik pecsét? - Molnaszecsőd első pecséttel hitelesített iratát 1784-ből ismerjük

De ha a pecséthasználat kialakulásának történetét kutatjuk, nem vagyunk könnyű helyzetben, mert a pecsétek elkészítését a 19-20. század fordulójáig semmilyen rendelet vagy törvény sem szabályozta. Ezért ritka különlegesség a molnaszecsődi körjegyzőségnek 1900. év nyarán a körmendi főszolgabíróhoz benyújtott kérvénye, amelyben a településen felállított hivatal részére „egy hiteles pecsétnyomó készítését” kérte. Molnaszecsőd község története jól dokumentált. Tudjuk, hogy a középkorban a Rába folyó mentén vezető országút vámszedőhelye volt. Nevében a régi magyar „molna” (malom) szó őrződött meg. A község négykerekű malmát első ízben egy 1549-es oklevél említi. A falu 15. századi birtokosai a Csemetei és Szecsődi családok voltak, akiknek a vasvári káptalan előtt folyó pereskedéséről egy 1406- ban kelt oklevélben olvashatunk. Molnaszecsőd a 16. században már a Taródy családé, ezt követően pedig az Erdődy, később a Batthyány család körmendi uradalmának tartozéka volt, és fontos helyet kapott a Rába mentén a török hódoltság ellen kiépített dunántúli védelmi vonalon. A falu jellegzetes népi építészetének emléke az 1780-ban készült szoknyás, fa harangláb, amely 1973 óta a Vasi Skanzenben látható. A település első pecséttel hitelesített iratát 1784-ből ismerjük. 

A pecsétlenyomat ovális mezejének közepén egy lombos fa, mellette jobbról egy hegyével felfelé mutató ekevas, balról egy mellső lábát emelő hátasló látható. A 19. század utolsó évtizedeiben, amikor az iratok viaszpecséttel való hitelesítéséről áttértek a gumibélyegzőre, a MOLNASZECSŐD KÖZSÉG VASMEGYE KÖRMENDI JÁRÁS köriratú bélyegző került használatba. Ezt 1907-ben, a községnév törzskönyvezésekor lecserélték. Az új bélyegző körirata „VASVÁRMEGYE MOLNASZECSŐD KÖZSÉG *1907*” lett. A körjegyzőségek megszervezése azután végképp háttérbe szorította az autentikus (közhitelű) községi pecsétek használatát. A molnaszecsődi körjegyzőségi pecsétnyomó készíttetése révén viszont fontos információhoz jutottunk azzal kapcsolatban, miként és hol is készültek a pecsétnyomók (typariumok). Hivatali akta mellékleteként fennmaradt egy 1900. július 28-án kiállított számla, amelyből kiderül, hogy a körjegyzőségi pecsétnyomót Bertány Samu szombathelyi arany- és ezüstműves készítette. Azt már Horváth Tibor Antal kézművesipar-történeti kutatásaiból tudjuk, hogy a Liptó megyéből származó Bertány Károly a 19. század elején kapott szombathelyi polgárjogot és lett tagja a szombathelyi ötvös céhnek. Samu nevű fia apja mesterségét folytatta, és az általuk készített ötvösmunkák nagy számban szerepeltek a városi polgárok hagyatéki leltárainak értékei között.