Angol szalon: 1968-as diáklázadások

Rendhagyó félévet kezd az Angol szalon programsorozata, amelynek első állomása csütörtökön volt az Agora Szalonban. Az előadás-sorozat még 2011 őszén indult el, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ két, a kommunikáció és az angol tanszékének, valamint az AGORA Szombathelyi Kulturális Központ együttműködésében. Rendhagyó a félév, legalábbis az első két előadása, ugyanis nem szokványos módon az angolszász kultúrához kötődő írók, költők kapnak teret, hanem az 1968-as diáklázadások jelennek meg témaként.

Fotó: Kiss Teodóra

Az est előadója, dr. Murai András, az egyetem oktatója bevezetőjében elmondta, leszögezi, nem az aktuálpolitikai helyzetre szeretnének reflektálni a témával, pusztán egy igencsak érdekes és izgalmas kérdéskörrel állunk szemben. A résztvevő és a szervezésben szerepet vállaló másodéves kommunikáció szakos hallgatók pedig felvezetőjükben a ráhangolódást is biztosították, mégpedig ruházatukkal, amely erőteljesen a francia korabeli öltözéket idézte.

Murai András azzal kezdte, vajon mit is értünk a 68-as filmek fogalma alatt?  Abban biztosak lehetünk, hogy valamiféle forradalommal, lázadással fogunk találkozni a vásznon, és elmaradhatatlan kelléke a szexualitás és a drog is az ábrázolásmódnak, valamint a rock és a rock and roll. Annak ellenére, hogy ezek a legszembetűnőbb ismertetőjelei, ettől még nem lesz egy film 68-as. Szükség van arra, hogy a film formanyelve is tükrözze, kifejezze mindezt, amelyet akár életérzésként is definiálhatunk. A film formanyelve ezen filmek tekintetében elutasítja a szabályokat, az addig megszokott konvenciókat - meséli az előadó, és az előzményekről is beszámol, már ami a filmművészet korszakára vonatkozik. Az ötvenes-hatvanas évek francia filmművészetéről, vagyis az újhullámról mesél, majd elérkezünk egy igencsak fontos fordulópontig,  1966-67-ben ugyanis a francia film radikalizálódik. Persze szó esik a bezárt 68-as Cannes-i filmfesztiválról, Trufaut és Godard filmes munkásságáról, hiszen nélkülük igencsak elképzelhetetlen lenne ez a korszak.

Fotó: Kiss Teodóra

Aztán áthajózunk az óceánon egy másik földrészre, Amerikába, hogy ott is szétnézzünk, mit is jelent hatvannyolc, hiszen az első kimondottan is hatvannyolcas filmnek tekinthető alkotás éppen innen származik Hopper: Szelíd motorosok című alkotásáról beszélünk, amely szinte egyé vált az ellenkultúra és a szabadság fogalmával. Aztán egy európai szemével nézzük meg Amerikát, s azt, hogy mit jelent ott a szabadság és annak vágya, mégpedig Antonioni kameráján keresztül a Zabriskie Point című 1970-es alkotásában, ahol nem a 68-as események jelennek meg, hanem maga az életérzés.

Aztán a tengerentúlról megérkezünk ismét Európába, mégpedig Angliába, ahonnan az este levetített film származik. Az If... című film 1968-ben égetően aktuális volt, az új nemzedék szabadságot és békét akart, dühös volt, hosszú hajat növesztett, vagy éppen a fűtől kábultan csak ült a virágok közt. A fiatalság talán utolsó nagy és igazi lázadásának évei voltak ezek. A rendező, Lindsay Anderson filmjének megtekintésével zárult az este, legközelebb április 4-én folytatódik a sorozat és a téma is.