Vívótábor helyett egy kis nosztalgia

A nyári nemzetközi vívó edzőtábor ötlete és megvalósítása Solti Antal mesteredző nevéhez fűződik. Több mint három évtizeddel ezelőtt kezdődött; néhány évnyi soproni próbálkozás után a szombathelyi vívóélet meghatározó alakja, Gasztonyi János segített megtalálni neki az ideális helyszínt. Évről évre több száz vívó töltött el a vasi megyeszékhelyen tíz emlékezetes napot.

Idén is eljött Szombathelyre Solti Antal jobbkeze, Szabó András vívóedző, aki 1998 óta vezeti itt a nemzetközi tábort. Ám ezúttal nem volt feladat, legfeljebb nosztalgiázhattak Gasztonyi Jánossal.

– A táborunknak is betett a koronavírus-járvány – mondta Szabó András. – Ebben az évben is sokan készültek hozzánk, az izraeliek például már januárban megvették a repülőjegyeket, végül nekik is vissza kellett mondaniuk. Szomorú, hogy megszakadt az a sorozat, ami a hosszú évek alatt az életünk részévé vált. De el kell fogadni, az egyetlen jó és logikus döntés az, hogy az idei, 30. tábor elmarad.

Szabó András felidézte, hogy a szombathelyi tábor egyedülállónak számít a világban, mert itt minden korosztály és minden fegyvernem képviseltette itt magát.

– Volt olyan év, hogy hatszázan edzettek itt naponta kétszer, illetve vettek részt a szabadidős programokon. Az utóbbi tíz évben ötszáz körüli volt a létszámunk, ebből mintegy ötvenen dolgoztak a tábor sikeréért, köztük edzők, fegyvermesterek. Négy termet béreltünk, a szállást kollégiumokban oldottuk meg, az étkeztetés is nagy bevételi lehetőség volt a helyi vendéglátósoknak. A világ minden részéből érkeztek ide vívók, legtöbben a 15–17 éves korosztályból, de a már nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolódott versenyzők és veteránok is.

A magyarok mellett Európa szinte minden országából jöttek, de volt táborozónk például Kongóból, Kanadából, Venezuelából, Mexikóból, Ausztráliából, Egyiptomból, Kuvaitból is, hogy csak néhány egzotikusabb helyet említsek. Az idén sajnos elmaradt a rendezvényünk, és egyelőre teljes a bizonytalanság a jövőt illetően is. De a szándék megvan, szeretnénk folytatni a hagyományt. Reméljük, lesz erre módunk.