„Gyermek vagyok, gyermek lettem újra” - Fut, robog a Vasparipa a vulkánnál

A vasútállomás nem egyszerűen a mindennapi élet fontos tartozéka: Celldömölk önazonosságának máig fontos jelképe is. Vasutasváros volt, és egy kicsit mindig az marad. Ezen a kicsit szeles, de szép áprilisi vasárnap délelőttön teljes pompájukban ringnak-suhognak az állomásépület előtt a gesztenyefák – most mintha a 45 éves születésnapját ünneplő Celldömölknek gyúltak volna ki a gyertyavirágok. A Kossuth utcán egykettőre a belvárosban vagyunk: itt Koptik Odó üldögél bronzba öntve, ott, ha benézünk, a piac látszik. Ha csütörtökön indulnánk útnak, nagy forgatag állítana meg minket: ha csütörtök, akkor az Celldömölkön időtlen idők óta a vásár napja. Nemsokára öt éve lesz (mennyi évforduló), hogy átadták a megújult, fedett piacot, amelyet – ahogy Fehér László polgármester kezdettől hangsúlyozza – kifejezetten úgy alakítottak ki, hogy kulturális-közösségi-színházi programoknak is ideális helyszíne legyen, körülbelül úgy, mint régen, amikor a vásár együtt járt más attrakciókkal. 

Ez a törekvés nem a véletlen műve: nagy büszkesége a városnak a piac szomszédságában betérésre csábító elvarázsolt kis kastély, a messze földön híres Soltis Lajos Színház. Az épület az önkormányzat döntése révén a társulathoz került (nem bánták meg), amely élt a lehetőséggel, és a színházi működésen túl mindig kitalál valami újat, valami közösségit. A második Soltis Majális alkalmával például újra benépesült a piac is. Ha a kis kanyar után visszatérünk a várost átszelő főútra, hamarosan a téglagyári tóhoz, vagyis a horgásztóhoz érünk. Csupa zöld, csupa hullám, körben a horgászok ülnek, és még az is előfordulhat, hogy békahadak fuvoláznak. A tó mellett a tavaly felnőttkorba lépett Vulkánfürdő, kilátással a Ság hegyre, folyamatos fejlesztésben. Gyerekvilág, feszített tükrű medence az iskolai úszásoktatáshoz, gyógyítás (hiszen gyógyvíz tör elő ezen a helyen), sport – és így tovább. A polgármester nem felejti el megemlíteni Rudolf Wiednert, aki hulladékgazdálkodási szakemberként dolgozott itt – és úgy döntött, hogy az osztrák Jufa-lánc első magyarországi szállóját itt, a fürdő szomszédságában építi meg. 

A döntése nyomán a kezdeti, évi 5000 vendégéjszaka helyett ma már 35-40 ezer vendégéjszakát mutat a számláló. Már nem sokat kell sétálni – közben egyre közelebb a hegy –, és az alsósági katolikus templomnál jobbra fordulva eljutunk az unikális Vulkánházig – amely most már nem egyetlen gyöngyszeme-attrakciója a Kemenes Vulkánparknak. De előbb térjünk be a templomkertbe, nézzünk szembe a bölcs tudós pappal, Kresznerics Ferenccel, aki a pici Alsóságon teljesítette ki tudományos munkásságát, és akinek emberi tartása mérce az utókornak. Nem tudjuk, milyenek voltak a vonásai – de lehetett olyan, amilyennek a Kresznerics-emlékévben állított bronzszobor mutatja. És máris a Kemenes Vulkánparkban vagyunk. A Vasparipa Játszóparkban már a nyitást követő első nap délelőttjén nagy a forgalom. „Gyermek vagyok, gyermek lettem újra” – a Petőfi-vers ujjongása érvényes, amikor kipróbálhatjuk az arasznyi sínpáron vidáman kanyargó kisvonatot. A Ság hegy karnyújtásnyira – színes-virágos-fodros szoknyás kislány, pedig már 5 millió éves – emelkedik a játszópark fölé. 

A Vasparipa létesítéséhez a mintegy kétszázmillió forintos európai uniós pályázati támogatáson túl Ágh Péter országgyűlési képviselő közbenjárására, a kormány döntésével újabb háromszázmillió forintot sikerült elnyerni. Tulok Gabriella, a vulkánpark igazgatója azt mondja, ez itt tényleg nem egyszerűen munkahely: mindenki a szívét-lelkét adta bele, hogy jó legyen. A hegy oldalából idelátszik a Szívpince. És lehet, hogy a Petőfi-vers folytatása is valóra válik: „lovagolok fűzfasípot fújva”. Csak nem szilaj nádparipán, mert – ezt már Fehér László teszi hozzá – a vulkánpark közelébe nem csak szabadtéri vasúti bemutatóhely (igazi síneken igazi mozdonyok), hanem lóversenyeknek alkalmas pálya kialakítását is tervezik: „Ebben a terepben az a jó, hogy lehet tovább fejleszteni.”