Felelős szülők

2024.04.20. 11:30

Hangtorony, tekepálya és malom - Pecölben élő házaspár álmodta meg a hangszeres és készségfejlesztő játszóteret

Még a húsvéthétfői tojáskeresésen, a Szentkúton vették birtokba a gyerekek először a fajátékokból kialakított Mond(m)óka játszó- és foglalkoztatóteret. A készségfejlesztő, kicsik és nagyok számára egyaránt élvezhető játékokat Spiegel-Szabó Viktória és a férje, Spiegel Zoltán tervezte és alkotta.

Tóth Katalin

Spiegel-Szabó Viktória a hangtoronynál

Fotó: Unger Tamás

Ölbeli játékokkal, csiklandozókkal, höcögtetőkkel, népdalokkal és néptánccal várja Mond(m)óka foglalkozásaira a nullától hároméves korú gyermekeket és szüleiket Spiegel-Szabó Viktória, aki a Gencsapáti Művelődési Ház közösségszervezője, a férjével pedig néptáncot oktatnak a faluban. Kicsik voltak még a saját gyermekeik – mondja –, amikor megfogalmazódott benne a népi alapokon nyugvó szakkör ötlete. Ezt gondolták tovább tavaly ősszel, és fűztek fel rá egy komplett játszóteret, amely Gencsen ragyogóan szép időben mutatkozott be. Fából készült játékokat láttunk körben a kápolna előtti téren, mindegyikhez cirkalmas tábla is tartozott, rajta mondókával, az adott játékhoz kapcsolódóan.
 Vikit kértük, hogy kalauzoljon a húszállomásos pályán. A hangtoronynál álltunk meg először, amelynek az ötlete abból jött, hogy a gyerekekkel sokat zenélnek a foglalkozásain. – A kicsik imádnak csörögni-zörögni a hangszerekkel. Tudtuk, hogy mindenképpen kell olyan játék, amelyik hangot ad ki. A fatoronynál különböző mélységű-magasságú hangokat lehet előcsalogatni hétköznapi eszközök – régi kulcs, kolomp, pénzek, dob, evőeszközök – segítségével. Mellette a színes táblán az olvasható: „Giling-galang, giling-galang, szól reggel a kicsi harang…” – Az almaszedés állomásnál kis bot segítségével szedik le az arra járók az almát. Beakasztani a kampóba, beügyeskedni a kosárba nem is könnyű feladat – természetesen ehhez is mondóka dukál: „Alma, alma gömbölyű, piros héja gyönyörű. Édes húsa ízletes, kóstoljuk meg gyerekek!” 
Klasszikus tekepályát is készítettünk fagolyókkal, fabábukkal, a pályarészt farostlemezből gyártva. A legtöbb tárgy fenyőből van, a lábak, a tartó funkciójú alkatrészek akácból. Figyeltünk az újrahasznosításra is: a malom és az ötödölő például régi képkeretből készült. Szeretjük a régi dolgokat. Ha látunk egy-egy szép darabot, azt lehetőség szerint felújítjuk. Egy teknőt például, amely az egyik állomás része. A mérleges játék pedig egy régi hokedlin kapott helyet: ott a kis súlyokkal kell egyensúlyba hozni a mérleg két serpenyőjét, amivel még a szülők is elbíbelődnek. Mellette klas ­ szikus amőbajáték – természetesen fából készült maradék darabokkal, és mágnestáblára tervezték. Mellette ugyanezen az elven működik a malomjáték. Ügyességi és türelemjáték egyben a golyóvezetés: meghatározott úton kell a golyót elvinni, a megfelelő színű úton a megfelelő lyukba eljuttatni. A lufivadászat egyszerű célba dobó játék rongylabdákkal. A sün és a nyúl versenyfutása népmesére felfűzött – csigafutamhoz hasonlító – játéknál a mesét el is olvashatják a gyerekek a táblán – mutatta. Klasszikus ügyességi játék a gólyalábazás – erre is van lehetőség. A rajztáblánál pedig adott a felület: a gyerekek fantáziájára, kreativitására bízták, hogy mit ábrázolnak a színes krétákkal. 
A népi mondókák ott hosszabbak – miután elolvassák és követik, rajzolhatnak katicabogarat, nyuszit, sünit, cicát, báránykákat. Babasarkot is felfedeztünk, benne szőnyeggel, a szőnyegen játékokkal. Viki tapasztalata szerint sokszor nem gondolnak a legkisebbekre, ők viszont mindenképpen azt szerették volna, hogy a játéktéren nekik is legyen lehetőségük jól érezni magukat. 
– A legkisebbektől a nagyobbakig mindenki megtalálhatja a feladatot, amely számára kihívás. Igyekeztünk interaktív irányba menni. A négy-hat soros mondókák a szülőket is ösztönzik az együtt játékra: itt nem lehet egyszerűen „beküldeni” a gyerekeket a pályára, hogy játsszanak, hiszen az óvodások még nem tudnak olvasni. Az iskolásokat persze megkérhetjük, hogy mondják el, mit látnak a táblán. 
S küldetése is van a foglalkoztatótérnek: egyre kevesebb a családokban a mese, a mondóka, a népdal, a játék, amelyeket eleinktől tanultunk, pedig fontos, hogy ezek fennmaradjanak. Nagyon jó hatásúak ugyanis: fejlesztik a szókincset, a ritmusérzéket, a beszédet, a kifejezésmódot, a fantáziát, a kreativitást. Egy pecöli műhelyben születtek az egyedi, míves facsodák. Alkotói szeretnék, ha minél több helyre eljuthatnának a megyében.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!